Béralvó
Elmennék én béralvónak,
mások helyett álmodónak
vagy árnyék-nyújtogatónak,
a fény, a késő nyári délután helyett.
Nyakamat szívesen szegném
pórul járó hegymászók helyett,
elmennék helyettük a kórházba,
amíg ők felérnek a csúcsra,
vagy mennék bejárónőnek, takarítónőnek,
kivasalnám a szél által összegyűrt tengert,
eltakarítanám a porszemeket a sivatagból,
vagy lennék kezes szobanövény,
villanyfénynél irigyelném a távoli dzsungelt,
vagy lennék féreg, meztelen csiga,
szép nyálkásra-csillogósra másznám
a földön haldokló leveleket,
lennék én bármi, akármi,
csak az nem, ami.
Kép, falon
A kép a falon elkopott
a sok nézegetéstől.
Amíg felnőttem,
lenéztem a falról,
a tükörből meg kinéztem
a tükörképemet, eltűnt
volna teljesen, ha valaki
közben ki nem cseréli.
Semmink sincs saját,
egymás testei vagyunk,
saját szeretetünk sincs,
csak közös,
egy és oszthatatlan.
Eredeti megjelenés (47. oldalon): http://magyarnaplo.hu/wp-content/uploads/2014/12/mn_2014_05.pdf