Verseim

Viola Szandra

 
 

Béralvó

Elmennék én béralvónak,
mások helyett álmodónak
vagy árnyék-nyújtogatónak,
a fény, a késő nyári délután helyett.
Nyakamat szívesen szegném
pórul járó hegymászók helyett,
elmennék helyettük a kórházba,
amíg ők felérnek a csúcsra,
vagy mennék bejárónőnek, takarítónőnek,
kivasalnám a szél által összegyűrt tengert,
eltakarítanám a porszemeket a sivatagból,
vagy lennék kezes szobanövény,
villanyfénynél irigyelném a távoli dzsungelt,
vagy lennék féreg, meztelen csiga,
szép nyálkásra-csillogósra másznám
a földön haldokló leveleket,
lennék én bármi, akármi,
csak az nem, ami.