Kedves Olvasó!
A Hetedikben időnként fel-felbukkan a vendégrovat. Itt íróknak, költőknek vagy alkotói közösségeknek biztosítunk felületet, hogy a mi Olvasóink is megismerkedhessenek más irodalmi médiumokon jelen levő művészek írásműveivel.
Örömömre szolgál, hogy jelen vendégrovatban én mutathatom be Önöknek/Nektek Viola Szandrát.
Szandra szentesi származású, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar – kommunikáció – filozófia – pedagógia szakán diplomázott köztársasági ösztöndíjasként. Az irodalommal több szál is összeköti. Költő, író, újságíró, kritikus, rádiós műsorvezető, de a lírát népszerűsítő – néhol meghökkentő – performanszok is fűződnek a nevéhez, valamint hozzá kapcsolható a „verstetkók” ötlete.
Én elsősorban költőként gondolok rá, kötetei frissítően hatottak a kortárs költészetre. A „Léleksztriptíz” igazi ínyencség volt 2008-ban, az akkori pangó irodalmi életben. Egy fiatal, de kifejezetten érett gondolkodású költő (legyen az nő, vagy férfi) lelki kitárulkozása az intimitás hangsúlya okán mindig izgalmas, és bátorságra vall. E kötet után hosszabb idő telt el, a második 2014-ben érkezett „Testreszabás” címmel. A két kötet közt eltelt idő indokolt is lehet, ha a Testreszabás komplexitását nézzük, már az előkészületek jelentősebb időt igényelhettek. A képi világ Nánási Pál munkája, az ő kamerája előtt elevenedtek meg a testekre festett sorok, megidézve a 20. század jeles filozófusainak testről alkotott gondolatait, valamint reflektáltak jelenünk testmítoszaira is. Ez az albumszerű kötet eddig az utolsó lírai kiadvány, amely Szandra nevét viseli. Időnként jelennek meg irodalmi lapokban új versei (legutóbb az Irodalmi Jelen online felületén), de – saját bevallása szerint – most a novella a hangsúlyosabb az életében. Ezen írásaival a megyei lapok hétvégi grátisz kiadványában, az Előretolt Helyőrség Irodalmi-kulturális Melléklet hasábjain találkozhatnak rendszeresen a tisztelt olvasók.
Cikkei elsősorban a Magyar Nemzetben (amely 2019 február 6.-a előtt a Magyar Idők nevet viselte) jelennek meg, recenziók mellett színházi és tánckritikákat is ír. 2013-ban Bakuban ő képviselte hazánkat a Nemzetközi Költőnők Konferenciáján. A Karc FM rádióadón vasárnaponként hallható Poétikon című műsora, amely klasszikusnak tekinthető irodalmi-beszélgetős alapokon nyugszik. Ismert és kevésbé ismert irodalmárok is megfordultak már a mikrofonok mögött. Performanszai közé tartozik a verskiállítás, a „viselj verset” akció, de buzdított már arra is, hogy öltöztessük karácsonyfánkat kortárs idézetekbe. 2018-ban műsorsorozatot indított el „Hozd divatba az irodalmat” címmel, ahol a vers, az irodalom, a divat és a tánc érdekes elegyével találkozhat az érdeklődő. Aki kortárs lírai idézetet szeretne viselni a testén, az az ország több pontján is vásárolhat magának verstetkót, amely szintén Szandra ötletein alapul. Most pedig beszéljenek helyettem a sorai, fogadjanak szeretettel egy válogatást eddigi munkásságából.
Párhuzam
Tükörképed lógatod a vízbe, a folyó mennyezete hullámos üveg. Olyan a tested, mint egy madáretető, emberetető, emberéheztető. éhségem behavazott fénykép negatívja, szád tükörképe a folyóban már eleget ivott.
A vers korábban megjelent A Hetedik 2019. áprilisi nyomtatott számában.
Kedvesé
Szúrós tekinteted: tűpillák,
egy pillantás, egy öltés a világba. Nézésed, tested kibontva, hajad is, szétterül, mint kicsomagolt ajándékról a papír. Játszunk: kő, papír, olló. Kőhallgatás. Papírbőr. Ollószó vágja a meztelen király némaság szőtte új ruháját, egyszerűen leakasztanám a zajról a csendet, és azt teríteném rád, hogy végre egészen nemes anyag fedje testedet.
Út
Felszállás előtti elcsendesedés. A magány hangárjaiban összecsukódott ember kucorodik a sarokba: hajléktalan, aki hajlékot teremt az összezsúfolt semmiben, beköltözik a világba. Átlépem, tovasíró nevetése kísér utamon. Lábnyomok forrósodnak a homokban… az út belőled épült, ahová még nem léptél… Magamban hozom a tájat, az idő követ mindenhová, a temetőket is továbbtemeti majd a föld, a világvégén feketére sülve üdül a pusztulás. Napbarnított férfiak bőre csillogó sár, asszonyok szomjas szája szikes földdarabkák mozaikja, elsebesedik testünk és roskadozik a lábunk, aludni nem szabadna most, mikor sorban búcsúznak folytathatatlan napok!
Itt minden
Itt minden szándékos tett kudarc. Észrevétlennek kell maradnom de idővel behálózlak, mint a ráncok, apró fonalak, tested szövőszék, olyan óvatosan kell hogy ne is vegyük észre a különbséget közted és köztem egymás árnyékai legyünk egymás remegésében.
Azonos nevű holnapok
A holnapok csak a velük azonos nevű napokon
az úgynevezett holnapokon tudnak újra jönni,
a tegnapok meg már soha.
„Ez itt a mi fánk és nem a szomszédé”
-mondja anya.
Fánkok nőnek a kertünkben a hagymaföldek pedig
Hagyma Földekké változnak álmomban,
gömbhéjas szerkezettel, szagos Földlakókkal.
Mit eszik a Hold, ha így meghízott?
Ha tótágast állok, miért nem zöldül
ki az ég és kékül el a föld?
És miért szerelmes a talpam a földbe?
Lábbalfölfelé a lefeléfejjel?
Féltem, ha a nyakán át belebújok pulóvere hasába,
akkor megemészt az anyag.
Nem tudtam, mi a csók, de féltem, hogy egy csók
előugrik a szájból és
„számba szökken a búza”
s hogy kenyér lesz előbb belőle.
A papa berakja a pénzt a bankba és megfial…
Egyetlenegy tavasz van, évenkénti részletekben.
Kutyulás
Kutyaháta móka
kutyaszőre róla lepereg
mostmár
meg is mosdathatnád
az összekutyult gyereket
meg is mosdathatnád
az össze- is gyerekezett
kutyát
megmosthatnád
az össze- múltazott
tegnapot
jövőbe moshatnád
afolytonjövő
holnapot.
Együtt
Ujjbegyemen pontról pontra görgetem kontúrodat, detiédbe tévedt vonalaim, magadbailleszkedésem soha nem eshet egybe önmagával, körülcsupasztott tested cirógatásom felgyümölcsözi, ágas-bogas ölelkezések, ujjszirmok érintéshullása lassú csendesség rajtam együttváltozás, együttfehérség létviláglás, körültapinthatatlan formákba öntve.
Eredeti megjelenés: http://ahetedik.hu/component/k2/itemlist/user/6301-violaszandra.html
Comments