Kicsi hazánkban egyre több nagyon jó képességű alkotóval találkozhatunk. Interjú sorozatainkban szeretnénk bemutatni nektek ezeket a különleges személyeket. Ismerjétek meg most Viola Szandrát, aki izgalmas verskiállítások és performance-ok társalkotója. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar-kommunikáció szakán diplomázott, és jelenleg filozófia szakon másoddiplomázik. Lehet már ti is találkoztatok Szandra Testreszabás című verseskötetével, amit Nánási Pál csodálatos fotóival illusztráltak.
Hogyan dőlt el benned, hogy te írni fogsz? Miért pont az irodalom felé orientálódtál? Mikor kezdett el komolyabban érdekelni a költészet?
Ez már nálam a költészettel nem csak szerelem, hanem házasság is. (Költészetné Viola Szandra lettem) Mindig is érdekelt az irodalom, de néhány éve egy tudatos döntést hoztam, azt, hogy az irodalmat helyeztem életem középpontjába. Mióta megtanultam a betűvetést próbálkozok versírással, mindig is az irodalom volt a kedvenc tantárgyam, s nem véletlenül választottam az egyetemen a magyar szakot sem, s később a filozófiát… Néhány éve azonban beláttam, hogy nagy a különbség aközött, aki hobbyból zenél és aközött, aki zeneművész lesz, ugyanez igaz az irodalomra is, tudatosan kell rááldozni minden lehetséges időt és energiát, és akkor talán, egyszer igazán nagy alkotó válhat belőlünk.
Miért éppen testversek?
Szerintem alapvetően különböző létszerkezettel bír a nyelv és a test, vagy, ha tetszik, a test nyelve. A nyelv képes arra, hogy halott legyen és különböző mértékben lehetséges életre kelteni, legyen az némán olvasás, vagy előadó művészet. A művészi testfotó az egyik lehetséges módja ennek az életre hívásnak. A test valójában kívül van mindazon, ami a beszédben tárggyá tehető, ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lehet beszélni róla, de abban a pillanatban, hogy verbalizáljuk, már nem az, ami, de éppen ezért egy végtelen, kifogyhatatlan ihletforrás maga a test, a testiség.
Milyen érzés volt, amikor először a kezedbe vetted a Testreszabás című köteted?
Maga a megvalósulás jó érzés volt, a láthatatlanból láthatóvá lett gondolat öröme volt. Ezen kívül úgy gondolom, hogy az Athenaeum kitűnő munkát végzett, vagyis a szerkesztés, a kivitelezés is igazán mesterfokon történt. Sajnos azonban nyughatatlan vagyok, nem tudok sokáig örülni egy eredménynek, így rögtön azon kezdtem el gondolkozni, mi következik ezután a jövőben. Persze, ez is a szenvedély része, hogy soha nem lesz elég.
Írásaidban gyakran utalsz az érzéki vágyakra. Mit jelent számodra a szexualitás?
A szexualitás az egyik legizgalmasabb témakör számomra, mert kiismerhetetlen, egyszerre állati és egyszerre transzcendentális, szakrális és ördögi, ugyanakkor maga az életöröm. Ezen kívül számos más téma csapódik le a szexualitás témakörén belül, például a hatalom, az erkölcs, a politika, a tudás akarása és számos olyan terület, amely nem közvetlenül kötődik az erotikához.
Szenvedélyes ember vagy?
Van bennem lelkesültség bizonyos dolgok iránt, ilyen a tánc, a filozófia a színház és természetesen az irodalom is. Amikor igazán jó filozófiai szöveg kerül a kezem ügyébe, szabályosan remegést érzek a gyomromban, izzadni kezdek. Nem kis izgalmat és gyönyört okoz a szellem ilyen szintű szárnyalása, valószínűleg én a filozófiával bungee jumpingolok.:) Ami iránt viszont nem érzek szenvedélyt, azt nem is bírom sokáig csinálni….
Vannak esetleg példaképeid, akiknek a munkássága nagy hatást gyakorolt rád?
Fú, nagyon sok van. Kassák Lajos fan vagyok. De imádom Pilinszkyt, Weörest, Örkényt, Orbán Ottót, Kányádi Sándort, Csoóri Sándort, Zalán Tibort, Filip Tamást, Acsai Rolandot és még sorolhatnám, szinte minden szerzőnél van legalább egy apró részlet, jól eltalált sor, ami példaértékű számomra, ilyen értelemben az egész irodalom a példaképem.
Milyen visszajelzéseket kapsz? Hogyan éled meg az esetlegesen negatív kritikákat? Van, hogy felismernek és megszólítanak az utcán?
.
Hideget, meleget kapok egyaránt. Sok a pozitív olvasói levél, visszajelzés, szuper érzés, mikor eddig számomra ismeretlen emberek egyszer csak levelet írnak például a Szandra, testverselő néven futó facebook oldalamra és köszönetet mondanak a könyvemért, hogy olvashatták, vagy biztatnak, elmondják, hogy látják, hogy mi az, amiért harcolok, s hogy mellettem állnak.A legtöbb negatív kritikát azért kapom, mert jórészt „tökéletes” testeket jelenítettünk meg Nánási Palival a testvers fotókon, s ezt sokan a kereskedelmi média elvárásainak való behódolásként értelmezik, valamint azért, mert szexistának bélyegzik a képeket. Mindkét kritikát sarkításnak érzem, előbbit azért, mert az idealizált test illúziója sokkal régebbről fakad, művészettörténeti háttere van, másrészt a megjelenítés sem olyan populáris, mint sok médiatermék esetében, s a mondanivaló is összetettebb. A második kritikára pedig csak annyit mondanék, hogy aki valóban kezébe vette a Testreszabás című albumot, az láthatja, hogy egyáltalán nem csak erotikus tartalomra utaló, művészi fotók vannak benne, ha valaki csak ezt látja bele, akkor annak talán a saját rózsaszín-erotomán szemüvegétől kellene megszabadulnia, ami korlátozza a látását.Egyébként előfordult már, hogy megszólítottak az utcán, hogy én vagyok-e a testverselő költőnő.
.
Mesélj a napi rutinodról! Hogy telik egy átlagos napod?
Nem igazán van rutinom, mindig a legsürgősebb feladatot kell ellátnom, nagyon sok mindennel foglalkozom, ezért kissé összevissza az időbeosztásom. Arra azért törekszem, hogy minden nap sportoljak, olvassam a híreket, valamint beszéljek telefonon a hozzám közel álló emberekkel, ápoljam velük a kapcsolatot. Ezen kívül mindig van legalább egy könyv, vagy téma, amivel foglalkozom például azért mert recenziót, kritikát kell írnom róla, ez nagyon jó, mert nem engedi lankadni a szellemem. Ezen kívül gyakran szerepel a programjaim között a színházlátogatás, vagy felolvasások (saját, vagy másoké). Ha választani kell, hogy buli vagy színház, én az utóbbit választom. Hogyan lesz valakiből jó költő?
Kétségtelenül kell hozzá fogékonyság, ha úgy tetszik, tehetség, ezen kívül pedig rengeteg, alapos olvasás és stílusgyakorlat szükséges hozzá, valamint egy-két mester, aki véleményezi a munkákat, tanácsaival segíti a költőjelöltet. Sokszor gondolok úgy a költészetre, mint színészkedésre a papíron. A költészet színészi maszk, amely eltünteti az arcvonásokat, tehát a hangsúlyok nem ugyanoda kerülnek a költészeti létben, mint az egyén életében, tehát meríthet belőle, de a személyes tapasztalat a költészet erőterében átalakul, az individuum örömét, fájdalmát feloldja egy magasabb típusú, univerzálisabb lét élményében. Mi a véleményed, mennyire népszerűek jelenleg a magyar kortárs költők, írók? A versesköteteket kezükbe veszik ma még az emberek? Erre a kérdés kétféle választ adnék, ami látszólag egymásnak ellentmondó. Nem és igen. Bizonyos közegekben ugyanis szinte egyáltalán nem ismerik a kortárs írókat, költőket, s nagyon nagy a baj a kultúrához való viszony tekintetében, az az élettér azonban, ahol én nap mint nap mozgok, pont az ellenkezője. Mára félig tudatosan, félig véletlenszerűen, de olyan emberekkel vettem körül magam, akiket érdekel a kultúra, s itt nem csak a költő, íróbarátságokra gondolok. Példának okáért a fészbuk üzenőfalam állandó jelleggel tele van versekkel, irodalmi hírekkel, s ismerőseimmel, barátaimmal beszélgetéseink központi témája egy új könyv, vagy vers, vagy színdarab, akárcsak a sokszor idealizált Nyugat korában.
Egy pályakezdő szerzőnek milyen platformokra van lehetősége itthon? Vannak irodalmi fórumok, csoportosulások?
Nekem nagyon nehéz volt pályakezdőként, nem volt sem hozzátartozóm, sem ismerősöm, aki segített volna, tanácsot adott volna a témában, magamtól kellett rájönnöm az irodalmi élet mechanizmusaira, felismernem az értékeket. Én mindig elmentem rá, ha volt valamilyen irodalmi rendezvény, lapszámbemutató, stb., s aztán már az egyik kapcsolat hozta a másikat, egyik meghívás a másikat. Azt tanácsolnám más pályakezdőknek is, hogy ne féljenek odamenni a már ismertebb, sikeresebb szerzőkhöz, mert ugyan biztosan lesz valamennyi elutasításban is részük, de előbb utóbb biztosan megtalálják azt a közeget, amely barátsággal, jó indulattal segíti fejlődésüket.
Nőként nehéz érvényesülni ezen a pályán?
Annak, hogy az ember nőnek született vannak előnyei és hátrányai a jelenlegi társadalomban, erről igen hosszasan lehetne beszélgetni, nyilván ezek a hatások nem csak az irodalmi életben érvényesülnek, hanem más (művészi) pályákon is. Az, hogy valaki fiatal „eladó sorban lévő” lány, egy természetes állapot s, hogy mindemellett valamely szakmában dolgozik, érvényesülni kíván, az is; az erre adott reakciók viszont férfiak és nők részéről egészen eltérőek, s ezért néha nem kis kalamajka lesz ebből, az amúgy szerintem csöppet sem különös állapotból… Egyébként másfél éve Azerbajdzsánban voltam a 20 ország részvételével megrendezett Nemzetközi Költőnők Konferenciáján, s ott úgy láttam, hogy a világban javuló tendencia figyelhető meg a nők irodalmárként való elfogadottságában. S itt had szúrjam közbe egyik kedven Nietzsche idézetem az irodalmár nőről: “Az irodalmár nő kielégítetlen, izgatott, szíve és zsigerei üresek, minden időben fájdalmas kíváncsisággal figyel az imperatívuszra, az irodalmár nő elég művelt ahhoz, hogy a természet hangját megértse. A tökéletes nő elköveti az irodalmat, ahogy egy kis bűnt is elkövet, csak úgy, futólag, maga körül tekintgetve, észreveszi-e Valaki, tudjuk, milyen jól áll a tökéletes nőnek egy kis lustaságfolt, meg apró, barnás romlottság – még jobban tudjuk, mi módon hat a nőre mindenféle irodalmárkodás, megkérdőjelezve minden egyéb nőies szemérmet.” Min dolgozol jelenleg? Esetleg nemsokára újra találkozhatunk egy újabb kötettel?
Jelenleg nem szépirodalmi könyvön dolgozom, hanem egy filozófiai, irodalomtörténeti esszéköteten, reményeim szerint még idén meg fog jelenni. Ezen kívül van még egy kész verseskötetem, amelynek kiadót is szintén találtam már, most a kiadóval együtt pályázunk a megjelenéshez szükséges összegre. Mi az álmod?
Mivel a Fashion Hunter ilyen jellegű témákkal foglalkozó oldal, ezért annyit elárulok, hogy egy „divatos irodalom” projektem indul hamarosan, amely mind vizuálisan, mind tartalmilag irodalom ihlette divat lesz, a részletek azonban egyelőre még titkosak. A program közvetett célja az országos irodalomnépszerűsítés lesz, számos híres ember és művész segíti majd munkám. Ha minden a terv szerint halad, akkor óriási álmom válik valóra. Mivel még sok a formálódó elem, ezért lehetőségük lesz újabb alkotóknak, divattervezőknek is bekapcsolódni a projektbe. Akit érdekel, jelezze felém. Ezen kívül pedig szinte magától értetődő, hogy szeretnék híres, sikeres író, költő lenni, viszont amire igazán vágyok, az az, hogy mindez úgy valósuljon meg, hogy az olvasottság, népszerűség soha nem menjen a minőség rovására, hogy sikerüljön a tömegkultúra trükkjeit a magaskultúra javára átjátszani. Ez az, ami rövid és hosszú távon is egyaránt célom.
Eredeti megjelenés: https://fashionhunter.hu/interju-viola-szandra-koltonovel/