A SZENTJÁNOSBOGÁR-MOTÍVUM A KÖLTÉSZETBEN IS MEGJELENIK
Ilyenkor nyáron számtalan csoda megtörténhet, a hagyomány szerint akár még az is előfordulhat, hogy megnyílnak a világok közti kapuk és a tündérnép átjön földi világunkba. Ha esténként a sötét erdő táján sétálgatva imbolygó kis fénypontokat látunk, gondolhatunk erre is, azonban e figyelemre méltó természeti jelenség nem más, mint a szentjánosbogarak rajzása.
Ha este 9 és 10 között az erdő párásabb, mocsarasabb részeire sétálunk, megleshetjük a kis fényhozó rovarok nászát. A bogarak és bogarinák a zöldes fényű fényjelek segítségével igyekeznek megtalálni egymást. A hímek és nőstények nagyon különböznek egymástól: A hímek kisebbek és képesek a repülésre, a nőstények jóval nagyobbak és csökevényesek szárnyaik, ezért röpképtelenek, így a fű között, vagy a leveleken ülve, potrohukat villogtatva várják, hogy szentjánosbogárnék lehessenek.
A szentjánosbogár-motívum a magyar költészetben is megjelenik, általában fényhozó, varázslattevő szimbólumként. Sík Sándor a költői, prófétai szerep metaforájaként használja: „Az Isten küld, testvéreim tinéktek / hogy sugarai eleven tüzét / amik arcáról a szívembe égtek, / sugározzam csendesen szerteszét / a testvéreknek, kik az éjben járnak / az Isten küldött / szentjános bogárnak.” Ady Endre „ Az Élet él és élni akar” soráról elhíresült, kiváló költeményének, az Intés az őrzőkhöz című ars poeticájának látszólag jelentéktelen motívuma a szentjánosbogár: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán/ csillagszórók az éjszakák/ Szent-János-bogarak a kertben/ Emlékek elmúlt nyarakon/ Flórenc nyarán…”
A vers alaposabb elemzése után azonban rájöhetünk, hogy Ady a jelenséghez kötődő szélesebb kulturális háttérrel is tisztában volt. Keresztelő Szent János ugyanis nemcsak a világító rovarok névadója, hanem Firenze védőszentje is, amely a versben „Flórenc” néven szerepel. Ellentétben Sík Sándor költeményével, itt nem történik meg az őrző, a szentjánosbogár és a költő egyértelmű azonosítása, az a fajta felelősség- és szerepvállalás, valamint a létre éberen tekintő szemlélő pozíciója azonban szintén érzékelhető a sorok mögött, amelyet Heidegger is Őrzőnek és olyan egy olyan állapotnak nevez, „amelyben a lét igazságának önelrejtése megvalósul”.
Ez a fajta szemlélet Franz Kafka művészi attitűdjében is fellelhető, az álmatlanul dolgozó író, mint az éjszaka is lobogva maradó szellemi erő van jelen A per szerzőjének képzeletében is. A szellemi egyensúly őrzésének témakörébe szorosan tartozik a Homérosz által orgionászoknak nevezett „templomot őrzők” serege is, akiket az ógörög kultúra Apollón szolgálóinak tekintett, s legfőbb feladatuk az volt, hogy az embereket a hübrisz bűnétől távol tartsák, valamint olyasmit ne cselekedjenek, ami az isteneket haragra gerjesztheti.
Különös pikantériája az élet szerveződésének, hogy a rovar fénykibocsátásához szükséges anyag a luciferin nevet kapta. A Lucifer elnevezés a „lux, lucis” (fény) és a fero (hozni) szavak összetételéből tevődik össze. A névadó, kitaszított főangyal azonban a kereszténység szerint épp azt a bűnt követte el, amelytől Apollón szolgáit is óva intették a görög bölcsek, az isteni hatalommal való visszaélést. Így azonban ez az apró rovar a kultúrában egyaránt lehet a bűn és a bűntől való tartózkodás szimbóluma, s ilyen értelemben a Sík Sándor-i költő is egyszerre lebeg ég és föld határán, s egyszerre marad ördögi és isteni princípium…
A sok, apró, csillogó, sötétben cikázó pontocska felébreszt valamit abból az ösztönös és gyermeki örömből, amelyet a fény látványa gerjeszt. Mintha a fák között lógó idegvégződések lennének, imbolygó örömingerek, vagy lidércfény, folyton készülőben lévő varázslat, a megvalósulás előtti utolsó pillanatok szétszóródásai. Igen is, lássuk meg e természeti jelenség mögött húzódó misztikumot, hiszen, ez az évente csupán két hétig tapasztalható élmény egyaránt lehet érdekes, akár csodaként, akár természettudományos ismeretként tekintünk rá.
Eredeti megjelenés: https://www.magyaridok.hu/kultura/fenyhozo-varazslattevo-szimbolum-801292/
Comments