A szentesi származású Viola Szandra a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar-kommunikáció-filozófia-pedagógia szakán diplomázott köztársasági ösztöndíjas hallgatóként. Első verseskötete 2008-ban jelent meg Léleksztriptíz címmel. Versei, recenziói, novellái, színházi és tánckritikái jelennek meg. 2013-ban ő képviselte országunkat Bakuban a 20 ország részvételével megrendezett Nemzetközi Költőnők Konferenciáján. 2015-ben a Magyar PEN Club és a Janus Pannonius Költészeti Nagydíj Alapítvány ösztöndíjának köszönhetően Janus Pannonius költeményeinek filozófiai hátterét vizsgálta. 2012-ben és 2016-ban pedig NKA alkotói ösztöndíjat nyert.
Performanszaival, költészeti akcióival és verskiállításaival, valamit 2014-ben megjelent Testreszabás című kötetével új műfajt teremtett: a testverselést. A testköltészet mind tematikusan, mind vizuálisan reagálni kíván a 20. századi filozófia nagyjainak gondolataira, valamint saját korának testmítoszaira.
A költőnő nem csupán saját alkotásait állítja a művészet szolgálatába, szerkesztőként, műsorvezetőként és kulturális újságíróként, valamint irodalomnépszerűsítő kampányai által is sokat tesz tehetséges kortársai segítéséért, az értékek felkutatásáért és megmutatásáért. Poétikon című rádiós műsorában az ifjú tehetségek is bemutatkozhatnak, de a műsor arra is alkalmat kínál, hogy évfordulókra, klasszikusokra emlékezzenek. Viola Szandra 2017-es Ünnepi Könyvhéten útjára indította a "Viselj verset!" költészetnépszerűsítő kampányt is: A testverselő ezúttal egyedi, ideiglenes tetováláskollekciót tervezett, melyet kortárs költők idézeteiből állított össze. A kampány folytatásaként pedig 2018-ban a Hungarikum Élményházban megrendezte a „Hozd divatba az irodalmat!” irodalmi fashion show-t, amely versszínház, irodalom, divat és tánc elegyéből jött létre.
Béralvó
Elmennék én béralvónak,
mások helyett álmodónak
vagy árnyék-nyújtogatónak,
a fény, a késő nyári délután helyett.
Nyakamat szívesen szegném
pórul járó hegymászók helyett,
elmennék helyettük a kórházba,
amíg ők felérnek a csúcsra,
vagy mennék bejárónőnek, takarítónőnek,
kivasalnám a szél által összegyűrt tengert,
eltakarítanám a porszemeket a sivatagból,
vagy lennék kezes szobanövény,
villanyfénynél irigyelném a távoli dzsungelt,
vagy lennék féreg, meztelen csiga,
szép nyálkásra-csillogósra másznám
a földön haldokló leveleket,
lennék én bármi, akármi,
csak az nem, ami.
Psyché máshogy jár
Egy csillag égett bent a házban,
az ablakok pedig jégből voltak,
nem üvegből.
Beértem, mielőtt beléptem volna,
s mikor a tükörbe néztem, láttam, hogy
a tükörképen néhány másodperccel előbb
süt ki a Nap, mint odakint.
Festmények közt járkáltam.
(Csak a képek látják a szemeink,
a tükrök soha.)
Mielőtt megnézhettem volna, egy kép belém szeretett
és lezuhant a falról.
Úsztunk. Lebegtünk. Világlottunk.
(Olyanok voltunk mint a fény virága, amely sötétben bimbózik és olyan vakítóvá nyílik, hogy emberi szem azt nem is láthatja.)
Meghaltunk. Elváltunk. Hazamentünk.
Soha szebben nem történhetett volna.
Milyen jó, hogy nem néztem meg az arcát, így soha nem fogok
rá emlékezni, csak elképzelni tudom.
Kép, falon
A kép a falon elkopott
a sok nézegetéstől.
Amíg felnőttem,
lenéztem a falról,
a tükörből meg kinéztem
a tükörképemet, eltűnt
volna teljesen, ha valaki
közben ki nem cseréli.
Semmink sincs saját,
egymás testei vagyunk,
saját szeretetünk sincs,
csak közös,
egy és oszthatatlan.
Párhuzam
Tükörképed lógatod a vízbe,
a folyó mennyezete hullámos üveg.
Olyan a tested, mint egy madáretető,
emberetető, emberéheztető..
éhségem behavazott fénykép negatívja,
szád tükörképe a folyóban már eleget ivott.
Tél-közelítő
Az ősz kutyaugatással kezdődik
és azzal ér véget, hogy nem ér véget.
A nyár fölrepül a magasba,
s mi meztelenebbek leszünk a köveknél.
Nézzük, ahogy hullámzó ruhatengerbe fullad
elnehezült testünk.
Anyám,
nem tudlak nem szeretni,
s mert nem tudlak nem szeretni,
nem tudlak szeretni.
Mihez képest szeresselek
mikor mindig is így volt:
szeretve.
Az eredeti megjelenés: https://www.kultbumm.hu/cikkek/irodalom/viola-szandra-versei.html
Comments