• Viola Szandra

A LÁP LIDÉRCEI TÁJVÉDELMI KÖRZETBEN - Viola Szandra beszámolói

FOLKLÓR ÉS HALANDZSA A NEMZETI SZÍNHÁZ ÉDEN FÖLDÖN CÍMŰ ELŐADÁSÁBAN


Olyan családban, ahol kiskorú gyerekek is vannak, joggal merülhet fel az igény egy olyan kulturális program iránt, amelyben a család minden tagja talál kedvére valót. A színházakban azonban többségben vannak a felnőtteknek szánt előadások, ezért is nagy öröm a Nemzeti Színház idei kínálatában látni az Éden földönt, leközelebb például november 15-én és 26-án.


A „zenés fantasy” műfaji megjelölésével bíró darab, amely számos musicalelemet is felvonultat, kifejezetten alkalmas arra, hogy a 16 év alatti korosztály figyelmét is lekösse, de felnőtt fejjel nézve sem unalmas.


Hany Istók, a „lápi ember” történetével Jókai Mór Névtelen vár című regényében is találkozhattunk. Kapuvár környékén, a 18. században a vadonban nevelkedett „emberkölyök” valós alapokon nyugvó történetét dolgozza fel. Már a nézőtérre belépve madárcsiripelés és tücsökciripelés fogadja az érkezőket, a színpadon pedig a természet mágikus összhangját idéző hangulat. A karakterek kidolgozottsága, beleértve a jelmezeket is, kifejezetten jó. Tóth Auguszta kiváló kócsag, Tompos Kátya nem is lehetne kisasszonyságosabb királylány és Berettyán Nándor is tökéletesen jeleníti meg a szerethető és különös vadembert. A békák komikus ugrálótánca és a háttérben lágyan hajlongó fűszálkisasszonyok avagy sástündérek egyszerre teszik elevenné, megfoghatóvá és mitikussá a vadon világát. A tó és a láp emberektől elzárt területe egyébként számos kultúrában megtalálható, e mondavilágok magyar megfelelője születik meg a színpadon. Ugyan az Éden földön vadjai, madarai e világi lények, mégis őriznek egyfajta, a transzcendencia határait súroló bölcsességet.

Maga Istók, a lápvidéki bestiárium központi alakja egy autentikus „szörnyeteg”. Egy olyan minőséggel felruházott, antropomorfizált figura, amely emberségesebb a tipikusan emberinél. Tiszta jellemrajza a második felvonásban épp az emberi világ oppozíciójában válik világossá.

A különböző antropológiai szférák egyetlen igazi elkülönítése a nyelv által valósul meg. E nyelvi csavarra azonban csak a második felvonásban derül fény: Hany Istók és az állatok tiszta magyarsággal szólalnak meg a színpadon, az emberek, azaz Kapuvár várának uralkodója és alattvalói pedig egy gyerekmondókára emlékeztető halandzsanyelven beszélnek. Szarka Tamás nem kis bravúrral egy olyan „cukimuki” nyelvet alkotott meg, amely egyszerre paródiája századunk mindent becéző és rövidítő nyelvi modorának, s egyszerre építi be a gyerekjátékok és mondókák elemeit. Nagy előnye e halandzsa­nyelvnek, hogy nevetséges hangzása ellenére is emlékeztet valós szótövekre, így az előadás szövege nem válik teljesen érthetetlenné.


A második felvonásban Bozsik Yvette sajátos esztétikája és nézőpontja kel életre, a jövőbe repülünk, miközben felelevenednek olyan ismert filmrészletek is, mint Luhrmann Rómeó és Júliájának akváriumjelenete vagy a Walt Disney A Szépség és a Szörnyeteg-éből ismert táncoló teáskannák és csészék. Mindenképpen említésre méltók Szarka Tamás fülbemászó dalai, valamint a Bozsik Yvette Társulat koreográfiájának professzionális mozgásvilága. Ez utóbbit érdemes lett volna talán még inkább megcsillogtatni, ugyanis helyenként kissé unalmas, triviális elemek is vegyültek a koreográfiába, ugyanakkor a sok zenei és táncbetét pedig már kissé az érthető dramaturgia és a cselekmény rovására ment. Ettől függetlenül színes, ötletekben gazdag előadást láthattunk, valós lélektani és filozófiai problémákkal.


Az Éden földön Kipling A dzsungel könyvének magyar alternatívája lehet, talán kockázatosnak tűnhet a Vígszínházban több mint 2000 előadást megért A dzsungel könyve után egy témájában és célközönségében nagyon hasonló előadás létrehozása; azonban úgy gondolom, a Nemzeti Színház „vállalása” mégis érthető: egy saját, tipikusan magyar mondakincsre és hungarikumokra támaszkodó darab megalkotásán fáradozik. Gondolnunk kell Hany Istók alakjára, a Ghymes együttes folklórt is beépítő zenéjére, a már említett különleges nyelvezetre, a néptáncelemekből is építkező koreográfiára, az őshonos állatainkat megjelenítő szereplőkre, valamint Kapuvár környékére és a Hanságra. A színpad mögötti vetítővásznon megjelenik a „tájvédelmi körzet” logója; a Fertő–Hanság Nemzeti Park hazánk egy, talán kevéssé ismert régiója, a közelmúltban sikerült számos lápterületet megmenteni a lecsapolások által veszélybe sodródottak közül. Az előadás is egy rezervátumban vagy nemzeti parkban sétáló apa és fiú alakjával zárul, ezzel is hangsúlyozva egyik fontos üzenetét, a természet tiszteletére és megóvására való nevelést.


Eredeti megjelenés: https://www.magyaridok.hu/kultura/a-lap-lidercei-60083/

1 megtekintés0 hozzászólás